"Mindenki, aki dolgozik, hibázik is..."
"A történetünk 2008 nyarán indult, amikor 13 hónapos kislányunk lázas lett. Vírusos torokgyulladást diagnosztizált az orvosa, aminek semmi nyoma nem volt 2 nap után. (A lázát valójában a felfázás, hólyaghurut okozta, csak sajnos akkor még ezt sem mi, sem a háziorvosunk nem sejtette.)
Elmentünk vele sétálni egy kellemes nyári estén. Üldögélt a babakocsiban, amikor hirtelen azt vettük észre, hogy remeg, bekékül a szája, márványossá válik a kis teste és fulladozik. Negyed órával később egy rohammentő vitte a kislányunkat a kórházba (ami állítólag a legjobb gyerekkórház Bp-en). Gondolom, ez nem csak nekünk, de a legtöbb szülő rémálma.
A kórházban az ügyeletes doktornő megállapította, hogy kisdedünknek valószínűleg lázgörcse volt. A következő napokban kivizsgálás következett. Normális körülmények között ilyen esetben a kórházban vért és vizeletet vesznek. Gyerekünk esetében ez úgy történt, hogy vért vettek, majd valaki felelőtlenül beírt a neve mellé egy negatív vizelet eredményt, pedig le se vették a vizeletet!!!
A tévesen beírt negatív vizelet eredménynek köszönhetően, a gyerekünknél semmi különöset nem találtak azon kívül, hogy a 2. véreredmény rosszabb volt mint az első, és továbbra is állandóan lázas volt 5 napon keresztül. LÁzcsillapításon kívül más kezelést nem kapott. (A kezelés hiánya miatt a hólyaghurut közben kétoldali vesemedence gyulladássá fejlődött.)
6. nap vizelet eredményeit látva az orvosok elfehéredtek, hiszen a mutatók komoly vesemedence gyulladást jeleztek, amire eddig nem gondoltak, hiszen az első napi hamis negatív vizelet eredmény félrevezette őket. Rögtön elkezdődött Fannikánk antibiotikumos kezelése.
Amikor számon kértük orvosunkat, hogy magyarázza el, hogy történhetett mindez, akkor csak annyit mondott: "Mindenki, aki dolgozik, hibázik is.."
Azt hittük, rosszul hallunk! Ráadásul, mivel legalább 6 napot késett a gyermek antibiotikumos kezelése, lett egy vesemedence tágulata is. Nem írjuk le, hogy még milyen tévedések és emberi mulasztások történtek, mert írásunknak nem az a célja, hogy negatív gondolatokat erősítsünk a kórházzal kapcsolatban.
Egy évesen 2 hétig korházban
e.coli okozta vesemedencegyulladással
Nem félünk a strandoktól!
A gyermekünk vénásan kapta az antibiotikumot, először a könyökhajlatba, majd amikor szétpattant az a véna, akkor kézfejében, majd a másik kézfejébe, és amikor már ott sem volt véna, akkor lábfejéből lógott ki a branül. Végül 15 nap után hazamehettünk a kórházból. Otthon még 6 hétig kellett kapnia az antibiotikumot orvosi rendelvényre. Az antibiotikumok miatt már semmi étvágya nem volt és nagyon sokat fogyott, de végül sikerült felépülnie.
Persze a szülőknek a történet itt még nem ért véget. A húgyúti fertőzés nagyon könnyen visszatérhet, ráadásul a bacik egy idő után rezistenssé válhatnak az antibiotikumokra és ezért állandósult az aggodás. Azóta számos ellenőrzésen, MCU (katéteres) vizsgálaton, nefrológiai gondozáson esett át a kislányunk. Ha bármilyen más betegségből adódóan lázas lett, nekünk azonnal vizeletet kellett venni, ami egy pelenkás gyereknél nem egyszerű történet.
Annak érdekében, hogy elkerüljük a fertőzés visszatérését sokáig minden teájába adtunk egy kis D-mannózt. (Mi így adagoltuk.) Antibiotikumot nem kellett újra használnunk és vizelet leletei megerősítették, hogy az E.coli baci nem tért viszza. Nem kerüljük a zsúfolt strandokat sem. (Van egy trükkünk: strand előtt ill. után adunk a teájába egy kis d-mannózt)
Reméljük, a történetünk megerősíti, hogy a húgyúti fertőzés nem játék, és az antibiotikumos kezelés sem egyszerű egy kisgyereknél. Ma már minden szülőnek azt ajánjuk, hogy a pelenkás korszakban mindenképp legyen otthon tartalékban egy doboz d-mannóz. A kórterem tele volt hólyaghuruttal ill. vesemedence gyulladással küszködő gyerekekkel és aggódó szülőkkel.
Azóta számos ismerősünknek ajánlottuk a D-mannózt. (A tapasztalataikat itt olvashatják).
Minden jót, és jó egészséget kívánunk!
Lakos Antal és Balogh Andi - Fannika szülei